Ha Nottingham felé autózunk, a város felé közeledve, a városhatárnál álló tábla felirata alatt az olvasható: Ez Robin Hood városa. Igazán, én néha nem bánnám, ha találkoznék Robin Hooddal. Eddig nem sikerült, és azt hiszem  a városban, sőt még a Nottinghami várban sincs erre sok esély. Elmentünk tehát a  Sherwoodi erdőbe, hogy  kikutassuk a titkokat és megnézzük ott találjuk-e a tolvajok fejedelmét.

Hatalmas erdő ez, több kiránduló útvonallal, szépen megtervezve, ha kutyával, vagy akár babakocsival szeretne valaki túrázni menni. Megmondják, milyen színű nyilat kövessen a kiránduló, nehézségtől és útszélességtől függően mehet az egyik látogatóközponttól a másikig. Ezek az utak kellemesek és kellőképpen népszerűek.

 A Sherwood látogatóközponthoz közeli rész a legforgalmasabb. Nem véletlenül. Ez Anglia legrégebbi tölgyese. Az erdő errefelé inkább egy nagy parkra hasonlít, a kijelölt széles utakon lehet sétálgatni, megcsodálni a hatalmas öreg fákat, amikre nagyon vigyáznak. Nem szabd rájuk csimpaszkodni, például, felmászni, vagy az ágakra ülni egyltalán.

Hát persze, itt van Robin Hood Fája is. Állítólag itt volt a búvóhelye éppen e fa körül, itt verekedett Little Johnnal és ez alatt pihent a csapatával.

Milyen öreg, milyen óriási. Ez Európa egyik legöregebb tölgyfája, egyesek szerint nyolcszáz mások szerint már ezer éves. Egy pillanatra képzeljük el hogy ez a fa egy egész millenniumot átélt, titkok és rejtekhelyek őrzője.

 Most jelmezbe öltözött artisták dolgoznak alatta, megelevenítve a régi kort, láthatjuk, ahogy Robin Hood verekszik furkósbottal és nagyokat ugrik közben. Végül is ha úgy nézzük megtaláltuk, de ha őt magát nem is, a szelleme egészen biztosan jelen van.

A nagy fához nem lehet odamenni, udvarát léckerítés öleli. Azt mondják azért, mert a gyökereit védik a topogó lábaktól.  A fa hatalmas ágai alá vannak támasztva minden oldalról. Törzsének kerülete tíz méter. Fenséges és szomorú ez a fa és körülötte még jópár ezen a részen. Némelyik fa halott, csak csonk, vagy félig él, néhány törzset nagy fém pánt tart össze.

Azt mondják egy tölgy háromszáz évig nő, aztán háromszáz évig él, aztán háromszáz év alatt meghal. Lehet, az öreg fák látványa szomorú. Az egyik fa, beceneve Stumpy vihar és kor tekerte ágaival szintén errefelé áll, ez a fa az otthona az erdő szellemének vigyázva, és tisztelettel lehet csak megközelíteni. Megérintéstől esetleg lehet szó.

Ez a hatalmas erdő sok titkot rejt, például még a közel élők sem tudják, hogy olajmező rejtőzik alatta. Utoljára a  második világháborúban termelték itt ki az olajat, mégpedig amerikai olajmunkások, nagy titokban, akik egy egész évig laktak az erdő melletti kis faluban. Ha a németek megsejtették volna, mi folyik, ma nem csodálhatnánk az öreg fákat Sherwood-ban.

A Sherwood-i erdő, legalábbis ez a része, egy szép park, ahol nagy erőfeszítést tesznek, hogy a régi fákat még megmutathassák, még megtarthassák. A sétányok mellett a hatalmas matuzsálemek közt fa szobrok állnak, az egymást követő látogatóközpontokban ajándékboltok és kávézók várják a sétálókat.  Ez az erdő nem erdő igazán, látványosság inkább.

Nem olyan, mint a Mecsekben, amikor megáll az ember a sűrűn növő magas fák között és hallja a csendet. Megcsodálja a vékony sávokban beszűrődő nap sugarait a fák levelein, a sima fatörzseken, látja a csillámló apró porszemeket a levegőben, érzi a friss leheletét a zöldnek és az avarnak… Az nem itt van. És Robin Hood is régen eltűnt már. Gondolom azért az ajándékboltot jó ötletnek tartaná ebben a modern korban… Lehet a szelleme ott kuncog valahol az öreg fa ágai között.