El kell ismerni, hogy Anglia marha nagyhatalom. Nem csak nagy gazdaságok, hanem kicsik, sőt családok is tartanak marhákat. A városokban a flavakban, persze leginkánn farmokon. A friss tej érték, ahogy tanultuk is valaha, a tej élet, erő, egészség. 

Az egyik közeli falu mellett például tejautomata bolt nyílt. Közvetlenül a családi farm mellett állították fel, a tehenek a mellette elterülő nagy legelőn töltik a napjukat rálátással a kis üzletre. Mondhatjuk, hogy  szemmel tartják mi történik ott.

A kicsi buszmegállóra emlékeztető helyiségben nincs eladó, vagy ellenőrző személy, hacsak a megfigyelő marhákat nem számoljuk ide. Lehet venni tojást, a pénzt becsületkasszába kell bedobni,

Tejeskávét, és kakaót,  és persze tejet, frisset a tej automatából.

 Lehet vásárolni üveget, vagy flakont szintén az automatából ha véletlenül nem viszünk magunkkal. A tej finom friss, krémes és édes, az ötlet is az. A csomagolás újrahasználható, tehát környezetbarát az egész.

Marhákat, éppen ezért, gondolom, sokfelé tartanak, még  erre felénk, a város közepén is. Tipikus angol kisváros ez, a szélén üzemekkel és raktárakkal, beljebb régi épületekkel, városházával és szobrokkal, parkokkal. Közepén egy nagy templom áll, ahogy egy középkorban alakult városhoz illik, és  régi utcák, tudor kori házakkal. A központtól nem messze pontosan a város szívében  a folyópart mindkét oldalán,  eléggé meglepő módon, legelők vannak. Egyiken néha lovakat látni, a másikon néha marhákat. Úgy értem szarvasmarhákat.Utána folytatódik a város,  sűrűn épített utcákkal, mozival, sok sok zsúfolt egymásra növő házzal, üzletekkel iskolákkal. 

 A legelők, biztonságosan, szépen körbe vannak kerítve, léckerítéssel, szuperkapuval, ha a marháknak mégis eszükbe jutna, akkor se tudjanak lelépni. Vagy talán veszélyesek lennének?  Az arra járó emberek keresztül vághatnak a legelőn, ha akarnak, bárki megspórolhat legalább ötven lépést, ha letér az útról.

 Egyik reggel, egy lány ment arra, iskolába igyekezhetett az öltözéke alapján.
Úgy látszott a rövidebb utat választja a legelőn keresztül, telefonját nyomkodva meg is indult a kapu felé. Aztán ott, megtorpant. A tehenek kint voltak aznap reggel, békésen legelésztek. A lány állt egy pillanatig, szinte érezni lehetett, ahogy átgondolja a dolgot, merjen-e átvágni?
 Végül arra juthatott, hogy a marhák békés növényevő állatok, csak szépen elsétál mellettük és kész. Elindult tehát, átment a kapun ment az ösvényen.
 Már nem nyomkodta a telefonját, nézte a nagy állatokat. Az egyik megmozdult, az ösvény felé baktatott, ott megállt és mintha a lányra nézett volna.
A lány is megállt. Állt. Mintha egymást méregették volna, bár lehet, hogy a marha mást nézett a lány biztosan őt.
Az egész pár pillanat volt csak, a lány megfordult és visszasétált, az ösvényen, ki a kapun és a rendes úton elindult megkerülni a legelőt. A marha még mindig ugyanott állt és utána bámult.
 Igaz, hogy ártalmatlan növényevő állat a marha, de olyan nagy. És csak néz azokkal a nagy szemeivel. És lehet, hogy tényleg veszélyes.

 Mert a rendőrség szerint például, a marha az egy veszélyes állat. Pár éve, egy hideg téli napon, amikor a kerítés még nem volt ennyire szökés biztos, egy fiatal állat meglógott. Nem volt még vén, inkább csak bocola.
 Eszébe jutott talán, hogy sétál a városban egyet, ha már olyan közel van a főutca. Nekivágott az útnak, csak azzal nem számolt, hogy az úton nem tehenek sétálnak, hanem kétlábúak járnak, meg autók. Egészen megzavarodott. A rendőrség követni kezdte, mert egy marha egyedül nem sétálgathat az úton, vagy egyéb közterületen.

Szegény pára biztosan nem tudta mit követhetett el, hogy már a rendőrség követi, és egyre riadtabb lett. Keresett egy nyugodt helyet, végül beállt egy iskola parkolójába.
 Az iskolát kiürítették a veszélyes szituációra való tekintettel.
Jólelkű emberek ajánlkoztak a rendőröknél, hogy engedjék meg, hogy kötéllel befogják az állatot, de a rendőrség nem engedte, mondván, az veszélyes. Három órán keresztül figyelték a tehenet, amelyik az iskola parkolójában álldogált, majd mivel  nem tudtak mit kitalálni vele kapcsolatban, lelőtték.
 Mert veszélyes volt.
 A legelő most már szökés biztos, de keresztül lehet menni rajta. Vigyázni kell, mert az ösvény aknázott... esetleg jobb esetben csak sáros. És marha veszélyes. 

A marhák meg azóta figyelnek. Figyelnek ha csak a legelőjükön megyünk keresztül,  és jobb vigyázni a faluszéli kicsi tejboltban is.