Szeretjük az almát. Mondhatjuk.
 Mondhatjuk még azt is, hogy naponta egy alma az orvost távol tartja.. és még angolul is, mert úgy is létezik ez a mondás... Aztán ez vagy igaz, vagy sem, az almaszeretetünkön ez már nem változtat.
Az almák viszont észrevétlenül változnak. Múltkor olvastam egy fejtegetést arról, hogy a mai almát már nem is ajánlják, úgy, mint nekünk még gyerekkorunkban, hogy megtisztítja, a fogainkat mondjuk, ha az uzsonnánkat egy almával fejezzük be, mert az felér egy fogmosással. Nem.
 Manapság az almák túl édesek, túl sok cukor van bennük. Vagyis nem tisztítja, hanem rontja a fogakat. Ki gondolná. Ez is eszembe jutott, amikor Newton almájáról hallgattam történetet, mert az az alma, ami az ő fájukon termett már réges régen kikopott a kedvencek közül, miután fanyar és savanyú termése már nem a mai édes ízlésnek megfelelő.
A történetet az almáról Newton szülőházának almáskertjében hallgathattam.

Kis ház áll a falu szélén.  Ez Newton szülőháza. Régen ez egy major volt, vidéki úriház.  A Newton család birkatenyészésből élt, és a házat olyannak mutogatják amilyen az ő idejükben ezerhatszázhatvanas években lehetett. Jól néznek ki a méter vastag falak, el is lehet képzelni hogy az ablakba be lehet ülni, úgy teljesen és kényelmesen. Érdekes a korabeli padlószőnyeg, a faltól falig gyékénnyel borított padló is, a falba szerkesztett szekrények. Az emberre rá is szólnak, hogy ne nyitogassa. A falon láthatunk Newton graffittijéből is bekeretezve párat, amit jógyerek korában karcolt oda.


 A házban nincs túl sok látnivaló, talán a sötétszoba ahol a prizma megfigyeléseket végezte a híres tudós, vagyis annak az elképzelt utánzata érdekes, de amúgy csak egy öreg ház, négyszáz éves bútorok, egy kis dolgozószoba, műkönyvekkel. Konyha  is van, korabelinek mondott edényekkel tűzrakó hellyel, műételekkel, műsüteményekkel, receptleírásokkal és  egy fellógatott kitömött nyúllal.
 Érdekes megjegyezni, hogy a víz nem volt az ezerhatszázas években  túl tiszta, ezért sört ittak leginkább, saját készítésűt, még a gyerekek is, és  a süteményeket rózsavízzel készíttették, amit Newton néni készített rózsaszirmokból. Minden nagyon érdekes.

De irány a fa. A híres almafa.


 Végre. Nem, almát nem adnak, amúgy sem érik még, de az ajándékboltban fa változat azért mindig vásárolható.Faalma.Igen emlékbe.
És jöjjön akkor a sokat mesélt történet.
Newton a gyümölcsöskertben a fa alatt üldögélt, amikor mellette lepottyant egy alma. Nem a fejére esett állítólag, ahogy egyesek azt híresztelik, hanem mellé. Nem a feje mellé, vagyis de, egészen mellé. Elhibázta a fa. Ezen Isaac elgondolkozott a pottyanáson, nem az elhibázáson, és megalkotta a Gravitációról szóló elméletet.
De honnan tudhatjuk, hogy ez az egész történet nem kitaláció?
Hiszen eltelt azóta majdnem négyszáz év, és nincs az az almafa, ami eddig élne, mégis azt mondják ez itt az.  Ez gyanús. Az almapotyogós sztoriról nem is beszélve.


 Sir Isaac Newton idős korára igen elismert és köztiszteletben álló személy lett.
Gyerekkorában nem volt az, ezt azért hozzátehetjük, mert a rábízott lovat a városban felejtette, és egyszer addig nézett a napba, amíg bírt utána három napig vak volt. Furcsa gyerek volt.
Ezek a dolgok aztán elmúltak miután felnőtt,  és komoly tudóssá vált. Cambridge-ben végzett.
Annyira komoly lett, hogy életét elmesélte egy életrajzírónak, aki lejegyezte.. persze.
Szóval ő Sir Isaac saját maga mesélte az alma potyogós történetet először. Így kelt szárnyra.
 Aztán  Newton halála után, mivel köztiszteletben álló személy volt életében, a háza hamar emlékhellyé vált.
És az almafa, mint  fő résztvevő a nagy tétel megalkotásában látványossággá változott.
Aztán ezernyolcszázhúszban körülbelül, a fa egy vihar után kidőlt. Na, igen akkorra már elmúlt kétszáz éves. Szépen levágták a maradékot és maradt a tönk.

Egyszer csak,  új fa hajtott ki! És ez az, amit most körbekerítve védelmeznek, ami még fajtája egyik utolsó életben lévő tagjaként áll. Majdnem áll, inkább fekszik. A tönk is látható, ha a bokorfa alá kukucskál az ember.
 A fajta neve Kent virága, vagy valami hasonlónak fordítható, és már nem népszerű. Annyira nem hogy nincs is. Almája apró és fanyar a mai édes almák talán még vadnak is neveznék.. (ugye még dobálózik is). Ha ismernék.
Hogy ne haljon ki véletlenül se ez a híres fa, aminek mintha érdeme is lenne a gravitáció felfedezése, hiszen ő sugallta, szóval az ágaival beoltottak fiatal almafákat, és  így most ebből a híres almafajból áll  az öreg körül is néhány fiatal, és ezeken kívül Cambridge-ben

a  londoni Kew Gardenben, Amerikában, Kínában..  Nagy becsben. Is. Még az űrbe is fellőttek egyet belőle.
Hátha sugall még valamit. Majd. Valakinek. Még akkor is, ha savanyú az az alma.