És itt egy szép angol nyári hétvége. Klasszikus. A hőmérséklet 23 fok, a nap bújócskázik a felhőkkel a szellő langyos. Nyár, tipikus meleg, angol nyár. Nincs  extra elviselhetetlen hőség, de ez itt már melegnek számít, nagyon is. A  játszótereken feltöltik a  pancsolókat és az a néhány létező kinti vizipark is megtelik.

 De ha lehet, és ha hétvége is van a jóidőhöz, akkor irány a tengerpart. Nagy szigeten vagyunk, van neki szép partja bőven, ahol strandok is vannak. Hozzánk legközelebb Skegness van.

Skegness, egy kicsi part menti város, gyönyörű sima, sárga homokos stranddal.  A tengerhez közeli utcákban egymást érik a panziók és vendég is van, sokan töltik itt a vakációt.

A part tipikus angol tengerpart, elsőnek a  vidámparkot látjuk meg, óriáskerékkel és zajos sikongatós cuccokkal. Az utcában, sok a  sült halat és krumplit árusító hely, fánkot vagy fagylaltot kínáló bódé. Lángos nincs,  vagy palacsinta, de gofrira van esély... Néhány helyen kő ( “rock”)  is vásárolható, mondhatnánk minek azt venni, az ingyen is van, ez a kő (rock) egy cukorka,  vagyis egy nyalóka, ami kifejezetten a tengerpartokon kapható ezerféle ízben.

Van még  sok  bazár és  pénznyerő automatákkal zsúfolt termek végig a hosszú főutcán.

A pénznyerős teremből van a legtöbb, 2 penny-s érmékkel lehet játszani és jó esetben lehet nyerni egy kulcstartót… esetleg. Meg tapasztalatot hogy kár volt az egészért.

De ez hozzátartozik a tengerparthoz, éppen úgy, mint a szamaragolás. Angol tradíció, hogy a gyerekek szamárháton lovagolhatnak egy kört a parton, persze díja az van, de a csacsik csinosak,     ( ez milyen jól hangzik,) Az alacsony, bundás jószágok, kis csoportban várnak, majd ha kuncsaft jön, békésen sétálnak vele a homokban. El és vissza. Hogy ez a tradíció honnan ered, nem tudni, de  sok tengerparton van, és lehet hallani, hogy itt petíciót nyújtottak be ellene, amott meg hogy legyen, mert milyen jó. Nincs olyan, hogy mindenkinek jó lenne valami!  Skegness-ben lehet csacsigolni.

A lényeg mégiscsak a tenger. Csodás nagy tér, sós levegő. Olvastam egyszer, hogy a nagy víz energiát közvetít, érdemes csak ülni és bámulni..

Bent messze a vízben szélforgókat látni. A hullámok előtt meg egy nyakig betemetett fickó ha jobban megnézzük a képet.. Azt nem tudom mi lett vele amikor jött a dagály...

Egy kis emelkedőn a vizimentők kis bázisa áll, ahonnan szemmel tartják a fürdőzőket

Fürödni csak a kitűzött zászlók közötti részen ajánlott, ezt figyelik. Már akinek van ehhez a dologhoz kedve. A levegő itt hűvösebb, mint beljebb, már csak 22 Celsius  a kiírás szerint, de hidegebbnek érezni. Nálunk elkél a pulóver is, de vannak olyanok, akik ezt bírják.

Ez a  tenger az északi tenger 16 fokos meleg vízzel, ami ha már északi, akkor lehet melegnek mondani. Ugye nincsenek úszó jégtáblák, viszont  vannak fürdőzők, főleg gyerekek. Persze kevesebben vannak a vízben, mint Itália meleg tengerpartjánál, de a dolog azért nagyon hasonlít. Rohangálás várépítés sikonyálás… és homok mindenhol és mindenben..

Aztán hat körül, amikor a part kezd kiürülni, és szünet áll be a délutáni strandolás és az esti partizás  között, az üzletek bezárnak,  akkor a szamarak  szépen hazabaktatnak az úton, szépen egy csoportban, a körforgalomban a közlekedési szabályokat betartva. A vizimentő kabin is bezár  és a strand üres homokjára sirályok ülnek. Összeszedik az ételmaradékot a kukából is kiszedik, ha tudják, de ha az ember nem vigyáz  a kezéből is.

A vízszint emelkedik, a tengervíz sáros színű a felkeveredett homoktól,  sárga tajtékokkal támadja a partot. Aztán az utolsó műszak is megjelenik, a néhány kósza sétáló után, fémkeresős alak, talán aprót, vagy  elvesztett ékszereket keres a homokban..

És bár lehetne maradni, már hűvösödik és a tengerparti sétának vége.

Igazán jó volt a kis kiránsulás, és van ebben az energia dologban is valami...