Most, hogy az élelmiszer üzleteket kivéve szinte minden zárva van, (jó már a háztartási boltok és némely barkásáruház is kinyitott, de a többség nem,) előtérbe került az online vásárlás. Vásárolnak. Sokan. Sok mindent.

Az online kínálat mindent visz. A kínálat és a reklám is óriási. Ötven hetven százalékkal leárazva szinte minden, száz napra kiterjesztett visszaküldési lehetőséggel, ingyen posta oda vissza. Megéri!

 Ha csak azt számolgatnánk, hogy hány csomagküldő furgon jön az utcába egy nap, már akkor is elég szép számot kapnánk, de az még csak nem is a posta. Csak különböző csomag kézbesítők.

 A kézbesítő jön, leteszi a csomagot a küszöbre, becsenget, majd eltávolodik legalább két méterre, aláírás helyett készít egy fotót a kézbesítésről és már megy is.

Szerencsés esetben. Egész rémtörténeteket lehet hallani elveszett csomagokról, majd az ebay-on viszontlátott tartalmukról. Persze online.

 Az a férfi is azt gondolta, hogy megfújták a csomagját, aki hiába várta az elektromos alkatrészeket, amiket rendelt. Aztán kapott egy emailt, hogy köszönik a vásárlást, és a csomagja ki lett kézbesítve.

Na de hova? Ment a keresés, a csomagszállító állította, hogy letette a kapuba. De a csomag nem volt sehol. Volt viszont az emberünknek térmegfigyelő kamerája, amelyen visszanézték az időpontot, amit a szállítócég mondott a kézbesítésről. A csomag megérkezett, a kézbesítő letette a kapu elé. Ez tisztán látszott a felvételen.

Kis idő múlva jött egy…

Jött egy Róka!  Megszaglászta a csomagot, óvatosan megfogta a sarknál és elvitte. Volt csomag nincs csomag. Mi mindig mondjuk, ha valami nincs meg, hogy elvitte a róka… Tessék, van alapja!

És bár sok a magán szállítócég, mellettük a jó öreg posta is dolgozik.

A postások mennek, viszik a küldeményeket minden nap. Sokat. A táskájuk dagad. Errefelé kis kocsin tolják a mennyiséget, mint valami babát.

Postásnak lenni küldetés. Nem rég olvastam, hogy olyan csomagot is kikézbesített egy postás, amin nem volt cím. 

Volt egy kis üzenet a Posta részére, hogy a küldő sajnos nem tudja a címet…

Az volt ráírva:

 David Easson, valahol Sheffield – ben,

Ami az Egyesült Királyságban van, de nem az EU-ban

 Viszont ráírta az illető a csomagra Mr. Easson felesége nevét, és az előző munkahelye nevét, és hogy valószínűleg van egy gyereke, vagy egy kutyája, vagy mind a kettő.

És hogy Mr. Easson részt vett sok olimpián, na, nem mint sportoló, hanem mint riporter ami sokkal fontosabb…

Kedves postás úr próbálja megtalálni…

Ami tegyük hozzá nem egyszerű, mert errefelé nincsenek nevek az ajtókon, vagy postaládákon, csak számok. Hányas ház, hányas lakás…  

Mr. Easson aki egy sport riporter amúgy, azt mondta, a régi barátja csak simán megkérdezhette volna a címét ahelyett, hogy az önéletrajzát ráírja a csomagra. Ja?

De a dolog bevált. A postás kinyomozta. Vette a fáradtságot, és megkereste a nevet a közösségi oldalon és Mr. Easson igazán nem bánta a facebook üzenetet, amit egyik reggel fél négykor kapott a csomagjáról…

Ja és hogy mit tartalmazott? Alapvető túlélési készletet a ráírás szerint, ami hat csokoládé szelet volt, hasonló a Kit Kat hoz.

Vagyis éljenek a postások, akár királyi akár nem…

Ez itt a mi postásunk, aki megengedte, hogy lefotózzam. Ma a küldemények mellé egy kis vidámságot is kézbesített…

Well done Mr Postman!