A kijárás korlátozva van, naponta kétszer lehet kimenni annak aki nem dolgozik,  egy séta és egy vásárlás, megmondták, alapvető dolgok vásárlása..

A helyzet sajnos súlyosbodik, odafent azt fontolgatják, hogy heti egy vásárlás legyen csak.

A napi séta az maradhat.. Nem csak sétálni lehet, hanem lehet futni, vagy biciklizni is. Ha valaki azt szeretne inkább.

A napi egyszeri kimozdulás engedélyezett, az egészségmegőrzés céljából. Bárhogy is van, a két méteres távolságot tartani kell másoktól mindenhol. A köztéri játszótereket és a kültéri fitnesz gépeket nem szabad használni. A sétát a lakóhelyhez közel lehet csak megejteni, nem szabad elautózni távolabbi népszerű kirándulóhelyekre, mint mondjuk Dovedale-re a Derby melletti dombos vidékre, vagy a tengerpartra. 

Azt is olvastam, hogy egy szép kék bányásztavat amit kedvesen a Kék Lagúnaként emlegetnek, és  szintén Derbyshire-ben van, feketére festettek a rendőrök, hogy ne csalogassa az embereket. Azt még hozzá tehetjük azért, hogy máskor is, sőt egészen gyakran feketére festik, mert a tó mérgező és így akarják a fürdőzni vágyókat távoltartani. Ez a mostani festés viszont kifejezetten a távolságtartás miatt történt. Mert tömörülni veszélyes. Máshol kell sétálni.

A nagy leálláskor megnyitották a kastélyok parkjait, hogy az emberek ott sétálgathassanak, ingyen, de akkora tömeg sereglett egy egy helyre, hogy két nap múlva -  a felirat azt mondja, hogy fájó szívvel,- de bezárták a kerteket is. Persze amúgy a belépő borsos, és mindez csak  egy kertért, naná hogy mindenki sereglett amikor ingyenessé vált a belépés…

Kár,hogy így történt, mert most igazán gyönyörűek a kertek, némelyik olyan, mint a tündérek kertje sárgállanak a millió nárcisztól, mások ragyognak a kék harangvirágoktól…

Szerencsére a legtöbb helyen azért van alkalom és hely a napi testmozgás megejtésére. Szépek is akadnak. Nyugalmasak. Nem kell a város utcáit róni.  Mint például itt a város szélén álló Bellmount torony és környéke. A neve nagyjából haranglábat vagy ilyesmit jelent, a kinézete alapján is elképzelhető egy harang rajta. Igaz, körülötte nincs semmi és senki, akiknek harangozni érdemes lenne…  Akik erre sétálnak azoknak esetleg…  De ez nem harangtorony.

Messze mindentől, egy domb tetején áll a torony. Magas, keskeny építmény, nem tűztorony, és nem harangláb. Leginkább szögesdróttal védett legelő veszi körbe, és erre sétálgathat, aki friss levegőre vágyik karantén idején. Nincs tumultus.

A leírások szerint a Belton ház, a város szélén fekvő kastély ura építtette ezt a tornyot az ezerhétszázas évek közepén, csupán szórakozás céljára. Állítólag akkoriban kis könyvtár is volt benne és szívesen étkezett itt az uraság miközben az ablakon át a tájat bámulta… Mostanában már nem lehet felmenni, de a környék érdekes, a földet ezernyi kis bucka fedi. Ez a terület ma a hangyák birodalma.

Ezek az apró dombocskák mind hangyavárak, a számukat tekintve valóban egy nagy birodalom. Ameddig a szem ellát buckás mezők… Egészségügyi sétánk közben szép hangyavárakat nézegethetünk, kastélyok helyett. Ha már azok bezártak? 

Azért sétálni érdemes erre, még ha a tornyot csak kívülről nézhetjük is, keskeny kis erdősáv fut mögötte, kellemes kis sétát biztosítva, ha jó időnk van, és nem harapja le a fejünket a szél…

Olyannyira kellemes, hogy híressé is vált, valamikor 1995- ben,  filmet forgattak itt, a Büszkeség és Balítélet című romantikus alkotás néhány jelenetét, Colin Firth főszereplésével, igen éppen ezen a romantikus dombon filmezték, ahol a Bellmount torony áll.

Meg azt hiszem a Belton házban is..

Nem a Colin Firth-el nem találkoztunk. Ez a kép a netről jött át ide.

Vagyis sétára fel, nem kell senkivel találkozni, nem kell semmit megérinteni, csak sétálni élvezni a friss levegőt és elfeledkezni egy kicsit az egész beteg világról...