A park szép mostanában, a föld érzi a tavaszt a virágok kinyíltak, kivirult a folyópart. Sokan sétálnak errefelé, friss levegő, és tágas a tér, nem kell vírustól sem tartani, hacsak a szél nem terjeszti.

A nagy műemlékeket kezelő tröszt kinyitotta a kastélyok kertjeit, ingyen lehet sétálni bennük, a kastélyok és kávézók zárva tartanak, de a kert… A kert nyitva. A friss levegő fontos. Akkor is ha vírus veszély van.  Mondják.

Vagyis biztos távolságra, legalább két méterre egymástól sétálhatunk, megcsodálhatjuk, ami már mutatja magát. Mert kérem, még korán van. Vagyis még nem sok mindent lehet látni, leginkább hagymás virágok virulnak. De azok igencsak szépek.

  A tavasz első napja március huszadika, vagyis innentől már nyerésben vagyunk. Vagyis sétáljunk. Bámuljuk meg őket.

A városi park  tényleg nagyon szép, a folyócska partján ezrével nyílnak a nárciszok, arrébb kikericsmező lilul a fű között.

 A park mellett egy nagy zöld terület van, eddig legelőnek gondoltuk, de hirtelen ültetvény került rá. Szép szabályos rendben facsemetéket állnak rajta. A terület nyitva, bárki besétálhat a kis fák szépen sorban állnak törzsük körül mintha páncél borítaná őket, védőborítást viselnek a nyuszkák ellen.

Aztán a felirat is a szemünk elé került, A hősök gyümölcsöskertje ez.

Fiatal kis népség, szépen fegyelmezetten sorakoznak. Azért szokatlan a látvány, bár az alma éppenséggel beérik errefelé is, nem túl gyakori a gyümölcsösök látványa, nincs elég nap a legtöbbnek.

Ezek a csemeték  azért csak ide kerültek. Az is kiderült hogyan.

Az önkormányzat kibérelt egy darab földet a város közepén ötven évre, hogy egy emlékparkot hozzon létre a Normandiai partraszállás 75. évfordulójának emlékére.

Az alapítványt tavaly hozták létre, a cél 12 ezer font alap elérése volt, a terv pedig hogy 75 fát ültetnek a területre. Többnyire gyümölcsfákat, vagyis almafákat telepítettek, három sor fehér nyírfával, ezzel emlékezve a repülők szárnyára és hátuljára  festett három fehér csíkra. Kettő amerikai piros levelű juharfa is került a válogatásba, az amerikai részvételre emlékezve.

A fákat önkéntesek, és iskolások ültették. Nem lehetett könnyű a talaj agyagos és a sok esőtől a tetején is áll a víz, itt ott mocsárra emlékeztet a föld. De az elszántság nagy volt.

És az emlékpark megvalósult.

Mostantól megcsodálhatja, aki arra sétál, és csak a parkig jut el, nem megy valami kastély kertbe. Ez is nagyon szép üdítő látvány itt a nagy aggódások közepette.

Csak a távolságtartásra figyeljen mindenki, legalább olyan távolságot kell tartani, mint ezek a kicsi fákat tették. Igaz nekik nincs is nagyon más választásuk