Amikor valamikor réges régen angol tanfolyamon vettem részt, írhatnám, hogy tanultam, de arra már nem emlékszem. Szóval az egyik leckében arról volt szó, hogy miről beszélnek a legtöbbet az angolok? Hát miről. Az időjárásról. Azért mert ezen a nagy szigeten igen változatos, és előfordul, hogy egy nap alatt több évszak is lenéz a felhők mögül, de egy hét alatt már egészen biztosan több is megfordul itt.

Múlt héten nyár volt erre felénk, meleg, napos, még melegebb még naposabb és azt követően elviselhetetlenül meleg nyár. Az angolok nincsenek erre felkészülve, az átlagnak nincs légkondi a lakásában, az ablakok valami furcsa tradíció miatt mindenhol kifelé nyílnak.

 Mondhatjuk nem mindegy? De az, viszont kizárja, hogy valaha is redőnyt vagy hasonló dolgot tegyenek fel. Bár lehet, hogy úgysem tennék, mert az angol látásmód szerint az ilyen dolgokat el kell viselni és kész, gyengeség beismerni, ha valami kellemetlen. Nem régen olvastam, hogy az angolok sohasem mondják ki az igazat ilyesmiről, mert az nagyon durván udvariatlan lenne.

 A lakásokban meleg van, csütörtökre 37 fok meleg ütötte meg a sziget közepét, ilyen katasztrofális forróságot 2003-ban mértek utoljára, valahol London körül, de ez sem biztos. Lehet, hogy sohasem volt ennyire forró ez a hely.  A parkok megteltek, a kis pancsoló a játszótéren tele van gyerekkel, a szülők megpróbálnak árnyékba ülni több család is ül egy nagy fa koronájának az árnyékán. A kevésbé szerencsések nem.

37 fok mindenhol meleg, de itt katasztrófa. Amikor ebédidőmben sétára indultam, csak ki egy kicsit a levegőre, a kolléganőm riadtan nézett rám. Biztos ki akarsz menni? Ebben az időben?

Hát ő, bár a szerda délutánján gyerekekre vigyázott, amikor még csak 26 fok volt, akkor sem mentek ki a házból, mert az irtó veszélyes. Csütörtökre a vonatközlekedés leállt, a BBC-ben a vasúti társaság szóvivője magyarázta, a brit sínek 27 fokig bírják max, ennél nem lehetne itt melegebb. Az üzletek hűtői sorra leálltak, a nagy élelmiszer áruházak friss pultjairól kidobták az előhűtött húsokat, felvágottakat, gyümölcsöket és tejtermékeket. Felháborítóan és elkeserítően nagy mennyiségű élelmiszert dobtak a szemétbe. A vásárlók csak üres polcokat találtak ahol egy lapot mozgatott a légáramlat miszerint elnézést kérnek a hűtők nem bírták az extrém hőséget…

Az én munkahelyem is kínlódott a melegben, a nagy üvegtáblák lökték a meleget, légkondi nincs, csak az igazgatónak, de az sem működik, esetleg a számítógép központban van hűvös… ott muszáj. Délelőtt jégkrémet kaptunk, kolléganőm futott körbe egy tállal vegyél gyorsan, mert az egész elfolyik, aztán háromkor mindenkit hazaküldtek a kegyetlen idő miatt.

A meleg miatt igaz az utca éjjel egyig zajos volt, az éppen csak elkezdődött iskolaszünetben a gyerekek igen ráértek vacsorát grilleztek, és gumimedencében pancsoltak, amibe később a szülők is beleheveredtek…

Péntekre már enyhült a meleg, már csak 26 fok volt és most itt a hétvége esik, és 18 fok van. Na, ez a megszokott angol nyár. Eső, és a napot nem látni napokig egyáltalán.. És ha innen nézzük, akkor nem is kell panaszkodni egy kis kánikula miatt, annyira ritka. Itt nem kell redőny, vagy légkondi.  Ez az igazi angol nyár.