A palacsinta nap idén Február 25 keddre esik. Igazán ez a nap mindig kedd, magyarul húshagyó keddnek nevezik és éppen hamvazószerda előtti nap, az az, ez a Húsvéti böjt kezdete előtti utolsó nap.

Ilyenkor a keresztény vallás több ágazata szerint megkezdődik a böjt, az önvizsgálat ideje, mi az, amin javítani kell az Úr segítségével.  A feloldozásban bízva böjtöt kezdenek, legtöbbször húsételről mondanak le a következő negyven napban. De a böjt lehet sokféle.

Ez a nap, a Palacsinta nap.  Máskor nem is nagyon fogy ez a finom tészta itt a brit szigeten, de ezen a napon a nép palacsintát eszik, az iskolákban a menzán is sütik, és az üzletek polcai hirtelen tele lesznek palacsinta porokkal és serpenyőkkel. Mindenki tudja, de ha nem jutna eszébe,  akkor ezek után biztos.

 A recept hasonló a mienkhez, csak itt vastagabbra sütik a tésztát, a puccosabb recept szerint vajban aztán szép háromszögre hajtják, meghintik kristálycukorral vagy sziruppal, és meglocsolják citromlével.

Ma már erősen próbálkozik a nutella, a reklám szerint a palacsinta szereti, és hát nem is rossz, de a legkelendőbb akkor is a citromos cukros változat.

Sokféle képpen ünneplik ezt a napot, a főszereplő persze a palacsinta.

Buckinghamshire-ben például palacsintás futóversenyt rendeznek, ahol a résztvevők kötényben serpenyővel a kezükben futnak. Ez a hagyomány az ezernégyszázas években kezdődött, amikor egy elkésett háziasszony állítólag ekképp rohant be a templomba, amikor meghallotta a harangszót. Vagy így volt, vagy sem, a versenyt ennek a történetnek az eredményeként rendezik, a részvételhez kötelező futás közben serpenyőt tartani a kézben, valamint feltétel a kötény, és kendő vagy kalap viselése. A verseny alatt a serpenyőben friss palacsintát kell vinni és a hossz alatt háromszor feldobva megfordítani.

A cél a templomban van, a nyertes feltálalhatja a palacsintát a harangozónak és kaphat egy csókot tőle.

A palacsinta napján, a meki egész nap árulja a palacsintáját, amit egyébként csak reggelire lehetne kapni, de ez a nap most kivétel. Igaz az amerikai, vastag fajta, amit kínálnak, juharsziruppal meglocsolva, de nem baj, jöhet, mi azt is szeretjük.

De azért hiába ez a nagy ünneplés, itt brit földön, azt hiszem a mi palacsintánkat nem überelheti, hiszen mi gyakran sütünk, például a Gulyás levessel szinte kötelező, el se hisszük, ha az mondanák nincs, ha gulyás meg van… Bármikor vehetünk a vásárban, piacon, vagy nyáron a strandon. A citromos változatot alaposan felülmúlja egy jó kakaós, vagy baracklekváros, persze mamalekvár a nyerő…  Igaz ez is, mint annyi minden, ízlés dolga. Azért ezt is bevehetjük egynek, gulyás nélkül is esetleg, csak a napja miatt.

Vagyis éljen a palacsinta!