A Nottinghami jég  arénában a jéghoki egyik fellegvárában rendezték meg a 2022 téli olimpia előselejtezőjét. A  Magyarok, az Angol hokisok legjobbjaival készültek szembenézni az előselejtező utolsó összecsapásaként.

 Az aréna hatalmas, és a brit csapat igen magabiztos. Jeges levegőt lehelő oroszlánnal, dübörgő zenével, és  beöltözött kabalafigurával, erősítik a szurkolóikat közel négyezer embert.

  A hangszóróból válogatott könnyűzene harsog, mindből a legnépszerűbb rész, a jégen fény csillagok köröznek. Középen a képernyő, - mint az amerikai meccseken - szórakoztat.

A vendégcsapatok szurkolói külön szekcióban ülnek, a Magyarok körülbelül négyszázan a 18 - as részben kaptak helyet.

  Sokan nemzeti  színekben, címeres mezben, jöttek, viseltek magyar sálat, nemzeti színű sapkát arcfestést,  és persze nemzeti lobogót. A háttérben a falon is függött néhány belőle.

A csapatok bevonultak, körbecsúszkáltak, nyújtottak ütögették a korongot. A szurkolók a hangjukat próbálgatták. 

Végül megkezdődött a mérkőzés.  A meccs izgalmas volt és kemény, harcos a magyarok jól komponált rendben játszottak, okosan, taktikásan.

A szurkolók pedig…

A picinyke Magyar  tábor, mintha egy lenne, teli torokból kiabált, bíztatott. Az angolok ültek, felszólításra, hogy  mutasd meg milyen hangos vagy, zajongottak  egy kicsit, a plüss oroszlán kabala táncolt, valaki dobolt. Egyébként  csak ültek csendben, néha tapsoltak.

 A Magyar tábornak nem kellett felszólítás, hogy a hangját kieressze.A hatalmas  nottinghami  jégarénában zengett a tér, hogy Magyarország! Hogy gyerünk gyerekek!  Mindenki állva szurkolt,  volt, aki vezényelt, hogy egyszerre szóljon a kórus, beleizzadva a feladatba.

Az arcok ragyogtak és mindenki kiabált, teli torokból és tiszta szívből, a nagyszájú, a pálinkás, és a szende is. Zengett a csarnok Ria Ria Hungária! És a csapat játszott. Küzdött. Nagyon jól játszott.

 A közönségben a magyarok, egymásra mosolyognak, kölcsönzik a nemzeti feliratos mezt, az első alkalommal szurkolónak, hogy szerencsét hozzon. Hoz is. Mindegy, hogy máshol széthúzás van, vagy nincs, itt  együtt van a csapat. Büszke magyarok. Mind.

A mérkőzés izgalmas volt.

 És a csapat nyer. Az eredmény 4:1  Zúg a  Magyar Himnusz, mindenki kiabálva énekli, bár a ritmus kicsit gyorsabb, mint ahogy szeretjük, a mienk, a Briteknek ez van készleten.

Aztán jön a csapat, és  köszöni a szurkolást, szinte hallani, ahogy egy ritmusra dobban a sok magyar szív. Mindenki énekel: „Érik, a szőlő hajlik a vessző...”

Még a britek tömött sorokban távoznak, - végülis ki kell jutni majd a parkolóból,- néhányan azért maradnak, hogy lássák. Talán még soha nem láttak ilyet,  megfoghatatlan számukra, hogy egy csapat így ünnepeljen, így köszönje a szurkolást, a közönség ilyen tüzes és lelkes legyen, és a végén a levegő megteljen, a közös örömmel úgy szálljon a magyar népdal. Hangosan tele érzéssel. A győztes csapat lent a jégen térdel, a közönség fent a lelátón énekel. A hangok összekapcsolódnak és betöltik a teret. Győztünk!

 Minden magyarban ég egy láng, a magyarság lángja, ami általában nem látszik, de ilyenkor, ha kell, kitör és végig süvít a jég arénában, a tüze megolvasztja talán a jég tetejét is..

 Ezután talán a brit játékosok is átveszik a régi imádságot még a kalandozások korából. Talán átköltik majd egy kicsit... De a lényeg marad.  Istenem a magyarok nyilaitól ments meg minket...